A honfoglaló magyarok szintén fontos stratégiai területnek látták, amelyen központokat tartottak fenn. Érdekes módon akkor a folyó mindkét partján a települést Pestnek nevezték, egyes kutatók szerint a szláv eredetű szó, amely kemencét jelent, valójában a mai Gellért hegy alatti hőforrásokra utal. Az 1232-es királyi oklevélben így szerepel. A Buda név csak a tatárjárás után terjedt el, amikor IV. Béla utasítására szerte az országban várakat építettek, a király jó példával előjárva, az egykori pesti Újhegyen, amelyet ettől kezdve Várhegynek hívnak, építette fel királyi várát. Ő adta az első kiváltságokat is aranypecsétes levélben, 1244-ben az itteni telepeseknek, a mezőgazdaság, és a kereskedelem felvirágoztatására. A középkorban Zsigmond uralkodása alatt vált Buda állandó királyi székhellyé. A folyamatosan bővülő palotát Mátyás fejezte be. A Dunán inneni Pest is meggazdagodott, kereskedelmi központtá vált. Mátyás király egyenrangúvá tette Budával. A Margitsziget sem volt lakatlan, a korabeli források szerint a kolostorokon kívül a keresztes lovagoknak is volt itt vára. 

A török uralom alól 1686. szeptember 2-án szabadult fel Buda, és ez megnyitotta a fejlődés útját. Bővült az országos vásártartási joguk, és megindult a szellemi fejlődés is. 1724-től Budán már nyomda működött. 1777-ben Mária Terézia királynő az ország egyetlen tudományegyetemét Nagyszombatból Budára helyezte, így tudós tanárok és felsőfokú tanulmányokat folytató ifjak kerültek ide. Budáról II. József Pestre költöztette át az egyetemet. A befogadó közönség megléte lehetővé tette, hogy az addigi német helyett kialakuljon a magyar nyelvű irodalom, később a pesti magyar színház. A Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Nemzeti Színház szerepe kiemelkedően fontos volt a polgárosodó városban. Újságok jelentek meg, köztük Kossuth Lajos Pesti Hírlapja.

Azután elkövetkezett az a pillanat, amikor a Pest és Buda természetes elválasztóján, a Dunán megépült az első állandó átkelő, a Lánchíd. Ennek hatásaként kezdődött meg a két város, valamint Óbuda egyesítése. Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk Budát, Pestet és Óbudát egyesítette és az egyesített főváros hatósági szervezetét a többi várostól eltérően szabályozta. Az így megszületett Budapest a létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsának köszönheti a ma is megcsodálható városkép kialakítását. Létrejött az Andrássy út, megépültek a körutak, megindult a világvárosi fejlődés. Még nagyobb lendületet adott a Millennium ünnepségsorozata, megépült a kontinens első kéregvasútja, a kisföldalatti, az utcákat kikövezték, kialakult a közvilágítás, elkészült a ma is üzemelő káposztásmegyeri vízmű, a csatornázás. A lóvasút helyét elfoglalta a villamos.

A város az 1867-es kiegyezés után kezdett iparosodni. Ide települt a mezőgazdasági ipar, a malomipar, az élelmiszeripar, növekedett a gépipar. Itt futnak össze a vasútvonalak és az országutak. Az I. világháborúban a város anyagi pusztítást nem szenvedett. Rövid megtorpanás után a fejlődés folytatódott. Az addigi tíz kerülethez újabb négyet kapcsoltak. A II. világháború viszont óriási károkat okozott, mind az épített örökség pusztulásában - az összes Duna hidat felrobbantották a visszavonuló német csapatok – mind emberi veszteségben. Négy év alatt sikerült az újjáépítés. Azután 1950-ben hét megyei várost és 16 nagyközséget csatoltak a fővároshoz, így 22 kerülete lett. (A közelmúltban két kerület szétválásával a fővárost közigazgatásilag 23 kerület alkotja)

Magyarország fővárosa 1873-ban három város, Pest, Buda és Óbuda egyesítésével alakult Budapestté, majd fejlődött világvárossá. Már az emberi történelem legrégebbi ideje óta lakott. A Duna szeli át, kiterjedt síkság és dombos táj közepén. A természetes közlekedési útvonalak iránya is erre mutat.

Utazás előtti tudnivalók		Megérkezés Budapestre
Közlekedés Budapesten		Pénzváltás, posta
Szükséghelyzetben		Akadálymentes Budapest

Információs irodáink		Médiatár

Budapest térkép